Környezetünk megóvásának – védelmének érdekében, az egyik legnagyobb szerepe erdőinknek van.
A levegőt tisztítják , megköti a talajt, ezzel is akadályozva az esetleges természeti károsító tényezőkkel szemben. Amikor tűzifáról beszélünk , annak otthonáról sem feledkezhetünk meg.
Óriási jelentősége van otthonunk melegében is, éghetősége mellett rugalmassága, könnyű megmunkálhatósága mellett sem mehetük el dícséret nélkül. Egy ismeretlen írótól származó sorok, eképpen szólnak:
” Az erdő fohásza : Vándor, ki elhaladsz mellettem, hallgasd a kérésem! Én vagyok a tűzhelyed melege, hideg téli éjszakákon. Én vagyok a tornácod barátságos fedele, melynek árnykába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja. Én vagyok asztalod lapja. Én vagyok az ágy, melyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Ne bánts!”
Az imént leírt sorok, mindenkiben más- és más érzelmeket generálhatnak, abban azonban egyetértés lehet, hogy tűzifára mindig is volt és lesz is szükség.
Akár a keménylombos fákat említjük, mint a tölgy, bükk, gyertyán, akác és körisfélék, akár lágylombos fákról is legyen szó. Mindegyik kiváló tűzifa alap lehet. Szerencsére és köszönhetően a folytonos újra telepítéseknek, állandó pótlást biztosítanak az erdők, akár tűzifáról vagy egyéb célra felhasznált fa alapanyagról is beszélünk.
